Nehéz az élete a kis kétévesnek. Az oldalrács kivétele után az ágyából könnyen kilép, amit ki is használ, és nem alszik, még este, kóvályogva is sírva kapaszkodik a rácsokba, hogy ne kerüljön vízszintbe. 10 nap alatt csak kétszer aludt el délután, és egyszer sem az ágyában, csak utólag tettem oda. Nem tudom, mi változott, már a böngészőben látott képet sem utánozza, amit régen, amin rácsos ágyban alszik a baba. Rengeteg szót ismer és mond, vagy próbál kitalálni. Velünk eszik a nagy asztalnál. Lényegében mindent, amit elé adunk, de itt is volt már sírva követelése másnak, ami nem kuszkusz. Ez is új. Menne. Mindenfelé, kézfogás nélkül, még az úttesten is. Ha kényszerítem a kézfogásra, hasra vágja magát, úgy hisztizik. Annyira sajnálom szegényt, ő nem tudja, hogy nem örökre szólnak az ilyenek és a végén elengedem a kezét. Nem akar babakocsizni, hordozóban utazni. Őrjöngött, mikor be kellett ülnie a bevásáslókocsiba, és pattant is fel, miután belekényszerítettük. Pár hetes kora óta járunk vásárolni minden héten, még soha nem volt ezzel gond. Egyre önállóbb és ezt így hirtelen csinálja, pár hét alatt, nem olyan szép fokozatosan, észrevehetetlenül, mint a bátyja.
Közben a négyéves egyre megbízhatóbb, rábeszélhető dolgokra, gyönyörűen utazik, várakozik. Persze vannak rossz napjai neki is. A húga közeledését nehezen fogadja még most is, nem nyűgözi le, hogy utánozza őt. Mostanában a legkedvencebb játéka a macskahurcolás, tegnap sírt, mert Kornélia nem maradt a fotelben, pedig mesélni szeretett volna neki könyvből. Ma mondta, hogy már fogott kígyót. Tudjuk, hogy nem, de mondtuk neki, hogy nem szabad megfogni semmi vadon élőt, amúgy is megharaphatja. Ő akkor fordítva fogja meg, a farkánál. F. mondta neki, hogy így viszont a lábába haraphat. Gondolom, nem tudta ilyen hosszúnak elképzelni (élőben még nem látott), így kijavította F.-t: - Pocakomba. [De csak] A pólómat harapja meg.
