Folytattam a böngészést. Négy nagy felfedezést tettem.
Kevés volt a halvaszületés (így a nagyvetélés is, akkor nehéz volt észrevenni a különbséget), de annál több baba halt meg az első napjaiban, heteiben, valószínű szoptatási vagy adaptálódási nehézségek miatt. Konkrétan azon a három településen egyetlen ikerpárt sem láttam, ahol minimum az egyik meg nem halt volna 120 éve.
Az apa nélküli gyerekek tanúk jelenlétében születtek, külön odaírták, kinek a házában, míg a házasságba születetteknél nem.
Slágernév volt a Karolina, szinte minden negyedik lány az lett. De volt Árpádina is, nem is egy.
A legérdekesebb: megtaláltam apum tesóját. Öt percet élt az anyakönyv szerint, pedig nem is, "álhalálban született újszülött, akit nem lehetett életre kelteni". Kisfiú, nevet sem kapott, de ez akkor gyakori volt. Április eleji... Érdekes, hogy a testvérei azóta is élnek, ő meg el sem kezdhette az életet. Vajon ma meg tudták volna menteni? Igazából a neve miatt kerestem rá, nem volt neki. De egy 69 éves fekete-fehér fénykép árulkodik róla, hogy azért nem akarták őt elfelejteni. Így hagyott nyomot a világban, sok kis kortársa viszont nem, róluk csak a halotti anyakönyv szűkszavú sorai emlékeznek meg. Már nem is él, aki emlékszik rájuk, aki várta őket.
