Sűrű heteink voltak. Egy korszak lezárult, elbúcsúztunk Újbudától, picit fáj a szívem az ismerős zugokért, boltokért, fákért. Meg azért, hogy KT nem tudott annyit játszóterezni, mint szeretett volna. Az ovinak előbb lett vége, mint terveztük, de nem is baj. Találkoztam a lányokkal, megismertük El barátját, és újra egy próbafülkében próbálgattunk ruhákat, nagyon jó volt. És Schmidt Egonék dedikálták két könyvemet is! Gyerekkoromban imádtam a könyveit, rengeteg kisállatom volt. Voltunk a BelFeszten, megnéztük Halász Juditot, L. irtózatosan lelkesen tapsolt neki, simogattunk állatokat, vettünk könyveket a Könyvfesztiválon, ittunk finom cappuccinot a CatCaféban, simogattunk és csodáltunk cicákat. A cseresznye idő előtt elrohadt, ami ehető lett volna, az kukacos. Az eper még alig terem. A orsó is kukacos lett és két napja fejtem az egyetlen kosárnyi termést, és még a fele hátravan. Voltunk ikeázni, megvettük az emeletes ágyat, összeszereltük és csak nagy nehezen tudtak elaludni az izgatott csemeték rajta. De már nem nagyon fértek a régi 120x60-as és 140x70-es ágyaikba...