Hatalmas örömet okozott, hogy képes voltam (F. szakszerű navigálásával) bevezetni a Fiumei útra. Az apropója már kevésbé, ugyanis a Péterffy baleseti ügyeletére igyekeztünk L.-el, aki leesett az emeletes ágyról. Hetekig ügyesen, biztonságosan mászott, ahogy fára is, muszáj is gyakorolnia, mert az oviban is lesz hasonló építmény, erre most elkezdett lazázgatni kéz nélkül, meg is lett a böjtje. A fejét nem ütötte be, mert az éppen egy párnára érkezett, de a hátát fájlalta és nyögve mozgott. Szerette volna, ha megnézi doktornő. Nem én, ő. KT meg végigcsicseregte az utat, boldogan rávetette magát a hatalmas terepasztalra a váróban és pontosan tudta, merre van a fél éve látott lift (akkor vendégeskedtünk itt 3 napot), amelyek közül egy még azóta is rossz. A kiscsajnak semmi baja amúgy.

Ehhez képest eltörpül a tény, hogy jól megégettem az ujjam a ragasztópisztollyal. -.-