Érdekes, hogy mióta megvannak a gyerekek, nem félek egyedül a házban. Persze a kutya jelenléte (szeme, füle, orra, ha a harapására nem is számíthatok túlzottan) is sokat segít.
Szóval egyedül ma este. F. még pizsamába öltöztette őket és megcsinálta a tejeket, csak a mesélés maradt rám. Teával, sós mogyoróval, feketeribizlis csokival és gesztenyével vigasztalódom magányomban, és azt hittem, ma este lesz a Hobbit 3. is, F, már kajánkodott, hogy hagy majd itthon elég zsepit, mert tudja, hogy nehezen viselem a végét (grr, gúnyt űzni a terheshormonokkal teli kismamából, aki amúgy is egy nyavalyás karácsonyi Spar-reklámon majdnem sírni kezd, mert a nagymamájára emlékezteti a néni, aki ott segít a konyhában...) de kiderült, holnap lesz. Nem mintha nem láttam volna kétszer két nap alatt...
F. megvette az ikeás takarót, de még tartom magam, nem nézem meg, milyen színű... Talán kibírom a szülésig, jó poén lenne. :D Persze szinte biztos vagyok a nemében. Holnap kezdődik a 24. hét! Az orvoshoz járást nem viszem túlzásba. Majd a második cukorterhelés után elmegyek, 2 hét múlva, akkor lesz, hogy 2 hónapja nem látott már orvos. A kötelező 4 alkalomra hajtok, már megvan 2.
