Megkönnyebbültem, mert elértem a 36. hetet, ami korántsem volt biztos a 33.-ban... Rengeteg segítséget kaptam hozzá. Most minden oké.
Örülök a célegyenesnek. Mindig három gyereket szerettünk volna. Így megtartottunk mindent, ami csak kell egy kisbaba gondozásához. Tele a garázs, a nagyszoba gyerekruhákkal, etetőszékkel, ággyal, bébijátékokkal. Ha megszületik és egyre nő, ez az átmeneti állapot megszűnik. Már nem lesz kinek őrizgetni, és fokozatosan megszabadulhatunk mindentől. Alig várom! Ha kiderül, hogy kisfiú, akkor rögtön ki is szelektálom a ruhácskákat és a lányosakat Anya el tudja vinni.
Ugyanez igaz a testemre. Tudtam, hogy leharcol a terhesség, így komolyabb változtatások az életmódomban két gyerek között nem tűntek túl célszerűnek. Persze fogytam egy keveset, de igazán akkor fogok tudni megbarátkozni azzal, akit a tükörben látok, ha már nem változom akkorát, mint egy-egy szülés és szoptatós hónapok alatt. Akkor már nagyrészt ugyanolyan maradok, és rajtam múlik a változás.