Ha egy filmben óckodik a nő egy szinte ismeretlen- kissé bénácska - férfi közeledésétől, akit elküldött a fenébe, de az kitartóan ragaszkodik a kapcsolathoz ("nem fogadok el nemleges választ, mert minket egymásnak teremtett az ég"), biztosak lehetünk benne, hogy a nő szeméről végül lehull a hályog és végül rájön, hogy az erőszakosság milyen cuki és végül is szereti ezt az embert.
A barátnőm is ilyen helyzetbe keveredett. Csakhogy ez nem film. Idegesítő, ha valaki csak akkor fogadja el a "nem"-et, ha a nőnek van valakije, vagyis foglalt. Mert az elképzelhetetlen, hogy önmagukért ne szeressék ezeket az erőszakoskodókat, mert egy idő után csak rájön a nő, hogy mennyire jó partik...
