hogy már októberben elkezdtem készülődni. De még nem tudtam, helyénvaló-e, korainak tűnt. Majd novemberben beindult a nagyüzem a gyerekek ajándékaival. Nagyjából decemberre be is szereztünk mindent, listáról és azon kívül.
De aztán ránk szakadt minden. Ha láttam valami aranyosat, megvettem. Jól is tettem, mert öcsém rám bízta a gyerekek ajándékainak beszerzését, aztán kiderült, mégis készülnek valamivel, majd apám és F. anyuja is szinte az utolsó pillanatban adott pénzt inkább. Nővéremmel már novemberben lezsíroztuk ezt, így az már oké volt, csak a többiek az utolsó pillanatosak. De idén előre felkészültem és csak az volt a gond, melyik meglepetést mikorra és kihez csoportosítsam. Pl. a hatalmas plüssök a mi fánk alatt legyenek, ne Anyáéknál, ahol a picike étkező-nappaliban tizennégyen vagyunk karácsony első napján.
Aztán a felnőttek ajándékai. Azok is utolsó pillanatosak, bárhogy igyekeztem korábbra időzíteni, nem ment...
A fát együtt díszítettük, csodaszép lett (a 2. égősort KT rakta fel egyedül :) én csak egyet akartam), és minden évben beszerzünk egy-egy új darabot. Tavalyelőtt hópehely, tavaly rénszarvasmániám volt, idénre nem jutott semmi, egy szál gomba és két muffin lett az újdonság, de Anyától is kaptunk szépeket. Már nem egységes a fa, mint régen, mire olyan büszke voltam, de most éppen az tetszik, hogy rajta van az összes kedvenc díszem és színem, az üvegbetlehem, a mákgubóbetlehem, a szarvasok, a jégkockák, a neves díszek, az idei dekupázs-cicások, masnik és sünik, meg kék, lila, fekete gömbök. Az égősor is színes, mint kiskoromban.
Az adventi kalendáriumra büszke vagyok, KT-nak annyira tetszett, hogy csinált egy 25.-t is. :) Megosztva régi cukrait a húgával!
Az adventi koszorú csalódás volt. A szemem előtt egy természetes anyagokból készült valami lebegett, aztán megtetszettek a cukorkaszínű gömbök, és azon kaptam magam, hogy rózsaszín masnis, csipkealapú, mindenféle színű, csillogó gömbdíszes lett. De már lebontottam az ünnep után, a maradék gyertyákat sóba állítottam egy tobozokkal teli tálban. Azt hiszem valami ilyet képzeltem el az elején.
Az időjárás nem aggasztott. Volt pár szikrázóan és giccsesen zúzmarás napunk karácsony előtt, akkor kifotóztam és kigyönyörködtem magam. Még szebb is volt, mint egy havas táj. Az meg külön öröm, hogy nem kellett a nagycsalád felé latyakban csúszkálnunk (bár befigyelt egy kis ónos eső...). Nem is értem, miért ez a nosztalgia a fehér karácsony után. Legyen előtte vagy utána, de éppen akkor mégis kinek van ideje szánkózni, síelni, hóembert építeni? Csak aggódhat az utak állapota miatt, hogy ne éppen az ünnepek alatt érje baleset a csúszós, havas utakon, mikor a fél ország rokont látogat....
Szóval sütöttem, ábrándoztam, ajándékot vettem, képeslapot gyártottam gyerekekkel, gyönyörködtem a tájban szép kényelmesen, majd az utolsó két napban ajándékot gyártottunk, csomagoltunk, még sütöttünk, még csomagoltunk, minden volt, csak nyugis nem. Viszont el tudtam engedni olyan projekteket, amikre már nem volt idő, mint a papírlánc vagy a gyöngyös gömbdísz. És bármennyire szép, de képtelenek vagyunk 19-20 fokban szépen kiöltözni. Vagyis menne, de úgy kellene, hogy abban sétálni is lehessen azért (hisz az angyalkák akkor dolgoznak a fa alatt), vagyis a bársonyruhácska kiesik. Így csak imitáltuk az ünneplő ruházatot itthon. Anyánál bepótoltuk. :) (Persze jellemző, hogy két alkalomra is felvettem az inget, amin utólag láttam, hogy elég feltűnő helyen kifehérítette egy hipócsepp...)
