Rengeteg minden történt, mióta utoljára írtam. Például KT kipattintotta az N betűmet a laptopból, és bár a sógorom visszatette, de eléggé feszülősen, így néha nem érzi, ha rákattintok, elnézést, ha elmaradnak. Meg amit írtam, pár napja eltüntette a szerkesztő, most éreztem először, hogy neki tudok futni megint.

Nigella hol eltűnik, hol feltűnik a főzős csatornákon, épp szerencsém volt, aznap hagytak abba egy szériát, méghozzá egy isteni csokitortarecepttel, mikor éppen azt kerestem szülinapra. Másnap már kóstolhattuk is, nagyon ízlett Anyának! Pedig a meleg miatt eléggé olvadós maradt a máz. Nővérem édesszájúbb, de neki is bejött, meg mindenkinek. KT segített elkészíteni, és nem csak a csokiból nyalakodott. Ezt nagyon bírom benne, hogy olyan automatikusan hozza a széket és bekapcsolódik a buktatöltésbe, kenyérsütésbe, ollóval ügyesen levágja a porélesztős zacskó sarkát, de kifigyelte már tőlem a tésztadagasztás mozdulatát is.

A buli is nagyon jó lett, minket úgy hoztak-vittek, kocsink híján, mint a régi szép időkben, a vacsora (sült oldalas, tepsis krumpli) isteni lett, vadásztam utána az édesre sült fokhagymákra, Anyán meg szó szerint csüngtek az unokák. :) Mázlija van a szülinapjával, mert ilyenkor könnyebben figyelnek be gasztórajándékok (bodzalekvár, aszalt paradicsom) (mondjuk kinek mi, mert ugye télen meg a bonbonok kerülnek elő…), de készült egy drótos mécsestartó is, amit KT pár napja már „Mamá-é”-ként mondott. A lányok előadtak, rajzoltak. Nagyon bejött ez az új rend, hogy a szülinapost aznap köszöntjük, átmegyünk, tortát készítünk, és ennyi, bár a gyerekeknek ezt csak a nagyszülők tudták eddig megoldani.      

Voltuk strandolni is, épp a legjobbkor, mert előtte való nap volt az idei legnagyobb tömegnyomor a fürdőkben, a létszámot szegény nővéremék is szaporították a Rómain, mondjuk nekik csak ez a nap volt jó. Másnap estére mondták a lehűlést, ez megrémített sok embert, mi így pénteken kényelmesen pancsolhattunk. A gyerekek szépen ettek és ittak, és mi is rengeteget (vattacukor, hot dog, bogyós fagyi, koktél/sör, sárgadinnye), L. kétszer is aludt, KT-t szinte ki kellett robbantani a medencéből, de a „mély-viz”-be nem akart bemenni. Méltóságteljesen lebegett az úszógumival, kutyaúszással hajtja magát a mély vízben (labdás medence), nagyon élvezi ezt is, de dombocskára is felmászott és lökdösődött is. Sőt, a tavalyi csúnya víz alá kerülése óta nem szívesen csúszdázott (én erőltettem, én hülye, karúszó nélkül, és ez maradt meg, mert ez volt az utolsó csúszása abban az évben, nem volt idő korrigálni az élményt), de most ment a többiek után, és bár kétszer visszafordult, utána sokszor lecsúszott ügyesen. L. is pancsolt, felmászott, kövön elmászott, egyszer lecsúszott, de inkább a csúszkarészen akart volna felmenni, mint mindig. Jó kis nap volt, KT majdnem elaludt a buszon hazafelé, de így sem nyomta el előbb az álom. Ma megfejtettük: fél óra színtiszta rohanás este (fogócska Kisöcsivel), és fél órával kevesebb az altatás. Kilométerhiánya van. Nagy a felelősségünk, hogy ezeket az irdatlan energiákat jó célra állítsuk be…

Az autóval voltak zűrök, a szerelő helyrehozta a szépséghibáit, de nála romlott el úgy, hogy mást kellett hívni, hogy hazajusson valahogy a kocsi. De azóta szép egyenes az orra, nincs lepattanva a festék, az ablakot le lehet húzni, a visszapillantó tükör nem esik le, és bár csak stabil került bele, de már van hátsó öv is, így ma megtettük első utunkat úgy, hogy mindkét gyerek nagy ülésben, hátul ült. L nem is aludt el azonnal, ahogy szokott, tudott nézelődni. Apa sokszor kijött, hogy szerelgesse, de most már jó. Az övet is meg kellett fordítani, majd vissza, mert valahogy mindig nyomta KT-t a szalag megszorító része. A stabil öv hátránya, hogy mindig feszes, pedig a gyerekek háta mögött kell elfutnia, hogy a kocsi üléséhez rögzítse a gyerekülést (a gyerek a kicsi ülés saját övével van bekötve) és erre egy visszacsévélődő övnél van egy kis játéka, ha az éppen nem feszül meg egy hirtelen mozdulat miatt.  

Ma pedig voltuk doktornál, olyan sokat utaztuk, hogy Anya elénk jött és a Giradikóból vett nekünk ebédet (két személyes tál, benne salátalevélbe csomagolt tzatziki, fűszeres fasírt és kolbászka, bárányborda, nyárson falatok, giroszhús,  görög saláta sajttal, sült krumpli, pita, de vett még tésztában kisütött spenótot is), amit a Dunaparton ettük meg. Szegény kis örökmozgó L. alig mehetett, nem bírta a térde a mászást, KT-ban viszont magamat láttam nem csak a strandos kiskacsaságában, hanem abba is, hogy mennyire lenyűgözte a Duna és utána beledobált minden botot és követ, amit csak talált. Nagyon hiányzik a folyó, ilyenkor döbbenek rá. Szuper volt Anyával ma is!