Azon gondolkodtam, hogy a szeder a legkevésbé macerás gyümölcs, ha eltevésről van szó, csak megmosom, becukrozom, felforralom, tartósítom, steril üvegekbe öntöm, fejjel lefelé, majd szárazdunsztba teszem és kész. Az üvegsterilizálást utálom a legjobban amúgy, megmosni, rá a forró víz, nincs elég hely, vagy túl sok, vagy túl kevés az üveg...
Lássuk az ideieket.
A meggyet ki kellett magozni, abszolút fáradságos munka, igaz, másodlagos haszon a sok meggymag, amiket nem volt könnyű a maradék hústól megszabadítani, megszárítani.
Az epret cupkázni kellett és kivágni a rossz részeket.
A barackot nem csak nekünk kellett leszedni, de forró vízbe kellett áztatni, hogy levesse a héját, meghámozi, kimagozni. Olyan forró volt a víz, hogy sok barack meg is főtt közben, és sok égési sérülést szereztem, míg sikerült mindet a cukrozásig juttatni.
A bodzát le kellett szemezni, de egy villával könnyű dolog volt. Utána azzal sem kellett törődni, hogyan néznek ki a szemek, van-e rajtuk kis szármaradék, mert csak a kifőtt levüket használtam a sziruphoz.
A szeder két ládával érkezett, és egyenként meg kellett forgatnom, mert jó fél kiló volt belőle már penészes. A végén majd' leszakadt a derekam és a karom, nagyon sokáig tartott. Vele ez volt a macera... Viszont estig elkészült rengeteg üveg lekvár, egy szedreslepény, egy morzsás szeder, de ettük fagyival is, és a végén a becukrozott, de sütibe nem tett kevés kis levet szörpként itta meg F. Az illat meg fenomenális a lakásban.
