KT nem fél az állatoktól. Szerintem egy elefánt lábát is megölelné, ha lehetne. Ma simogatott lovat, szamarat, kecskéket, nyuszikat, idegen kutyát. A nyuszik tetszettek neki a legjobban. Ahogy a csacsi bársonypuha orrát simogatja, ahogy ráhajtja az oldalára a fejét, ahogy észreveszi, hogy a nyuszik alatt szalma van és ad be nekik, hogy egyenek, ahogy az oviscsoport pár tagját utánozó hanglejtéssel hívogatja őket, ahogy minden teketória nélkül felnyitná a ketrecük ajtaját, hogy hozzájuk férjen, és be is mászna melléjük (később kinyithatták a gyerekek és simogathattak), ahogy semmitem aggódott, hogy a kecskék mellette bunyóznak, vagy minden állatból a füle volt számára a legérdekesebb, na azt sosem felejtem el. L.-nek nem volt ilyen nagy élmény, álmos volt, nem hagytam mászkálni, mert akkor nem tudtam szemmel tartani KT-t, bár az óvónők is elhúzták a gázosabb szitukból őt (kecsketámadás), szegényke sírt és hazafelé el is aludt, emiatt borult az egész napos pihenése. De a szalmabála mellett állva ő is sokáig nézte a nyuszikat.
Már várom, hogy akarjanak kisállatot... Addig meg lovagolást szervezek.
