Hosszú és eredményes hétvégén vagyunk túl, ahogy Spock mondaná.

Kiválasztottuk a kutyusunk, akivel remélhetőleg évekig együtt leszünk, nagyon cuki, és az új nevét (a mostani vicces, de annyira nem illik hozzá) is egyszerre mondtuk ki F.-vel, miután átlapoztuk Tolkient, végiggondoltuk Martint és kikötöttünk az északiaknál, ahogy hagyományosan szoktunk. (A gyerekek második neveit tükrözik ezt nagyrészt.:)) 

Bár a szívemhez nőttek az ágyaink, nagyon kényelmesek, de iszonyúan régiek és mostanában adta meg magát a szivacs, és meguntuk, hogy véresre szurkálnak a rugók, most érett meg a helyzet arra, hogy lecseréljük őket. Az új ágy hónapok óta várja, hogy akcióba lendülhessen, de míg nem volt lomtalanítás, a régieket nem tudtuk volna hova tenni.

A füvet is lenyírtam kisfiúsegítséggel.

Viszont képtelen vagyok csak a jót látni, rögtön jön egy DE.

A kutyust még nem hozhattuk haza, igaz, mi akartuk megvárni ott az ivartalanítást.

Az új ágy lécei pár helyen és a matrac picit bepenészedett. Domestos-sika és napfény. Ezt utálom ebben a házban, a rengeteg penészt.

A fűnyíró egyik kése elgörbült egy kőtől. 

A szemüvegem szára is eltört, de nem vagyok hajlandó újat venni. Majd árisztokratikusan hordom, mint egy lornyont.