Egyszer már megpróbáltuk összeereszteni a két gyereket éjszakára, de sikertelenül, mindketten annyira megrökönyödtek a szokások felrúgása miatt, hogy fennmaradtak plusz egy órát.
Újabban L. nehezen alszik el itt, KT viszont aránylag halkan és gyorsan, mert jól kifárad, jó passzban vannak hozzá mindketten, így eljött a cselekvés ideje.
Most elmondtam KT-nek este, hogy nemsokára L. ott alszik majd a szobájában, ahogy délutánonként. Mondta, hogy akkor lesz emeletes ágyuk. Igen, ezt mondtam neki régebben, mert L. érdeklődik a sima ágy iránt, befekszik KT-éba, magára húzza a takarót és mereng. De beleegyezett, hogy L. nála kezdi az éjszakát. Ő akar majd az emeletes ágy aljában aludni, ezt eldöntötte, bár szerintem ezt át fogja gondolni, ha meglátja az emeletet. De aztán rájöttem, hogy nem magyaráztam el rendesen, milyen is egy emeletes ágy, és hogy új lesz, mert ő úgy gondolta, az övéből lesz az, és ő alul alszik, a mostani ágya alatti kuckóban. :) Már vackolt is be, mikor rájöttem, hogy félreértett.
De az este eddig nagy siker, bár L. sokáig feküdt nyitott szemmel, és KT is pakolgatott halkan, de nem zavarták egymást és hamar elaludtak.
Jujj, már két gyerek miatt aggódhatok, aki távol került tőlem... De végre nem kell vigyázni a tévé hangerejére, nem kell aggódni, hogy zavarja a billentyűzet zaja a kiscsajt. Talán KT is nyugodtabb lesz, ha ott szuszog mellette a húga.
