L. imádja a könyveket, de egy igazán a szívéhez nőtt. Ez itt:

Naponta többször is elolvastatja. Én is szeretem, nagyon jól mesélhető, gördülékeny a szövege, jó a fordítás. Rengeteg szót tanult L. belőle, mint a masni, kalap, csont, seprű, sárkány. A boszit nagyon kedveli, az ujjbábjai közül ha előveszi a boszorkányt, mutatja a könyvön is. A napokban pedig azon kaptuk, hogy a lába közé kapta a  kis seprűt, úgy illegette magát a tükör előtt. :)

Másik kedvenc pedig Jack Frost. A szobában a sok falmatrica mellett Pettson és Findusz-képek pompáznak sorban színes keretekben. Egy nevetséges áron, év közben vásárolt német naptár illusztrációi voltak, direkt ilyen céllal vettem őket még mikor KT nagyon pici volt, de sokáig nem tudtam feltenni őket a helyükre, csak nagyobb sarjam mindent leverő, mindent leszedő korszaka lezárultával. L. nem ilyen romboló, ő nem kezdte meg a tapétát sem, mint a bátyja. Szóval Pettsonék lógnak a falon (és mesélődnek este), de lett egy kakukktojás, az egyik képet kicseréltem egy netről orvul lerabolt cuki Jack Frost képpel.

L. rögtön észrevette, vigyorogva kiabálja, hogy" Csek!" sőt, a filmbeli változatot is felismeri miatta. KT is mondja, de ő teljes névvel, mert ő már nagy és okos. Szerintem Jack botja az, ami megtetszett L.-nek, mert hasonló a Boszi seprűnyeléhez. Még kell majd egy Így neveld a sárkányodat 2. poszter, és elkezdhetjük a sárkányos vonalat is. :)

Még nagy kedvenc most Charlie és Lola Lauren Childtól. KT huncut mosollyal mondja a répára, hogy jupiteri ropogtató, ahogy a könyvben is említik. Érdekes, hogy ez is megvan elég régóta. A rajzfilmet ismertem, nem volt rossz, és a felére volt leárazva a bookline-on a két könyv, de végül nem KicsiBé kapta meg, hanem megszülettek és belenőttek a saját gyerekeim. Sok ilyen előre vásárolt könyv van, de persze nem tudhatom, mit szeretnek majd meg. Például a Tesz-Vesz városokat nem igazán forgatják. Egy rész van, a házépítés, ami nagyon megfogta KT-t, a csöveivel, így magyaráztam el neki a szennyvíz- és ivóvízcsövek bevezetését. De én imádtam kicsiként. Csomó verseskönyv van, nagyobbaknak szóló mesések. És persze van, amikor már tudjuk, hogy mit szeretnek, és dacára a korai felkészülésnek könyvekből, kapnak olyat, amit szeretnek. Csak ne kelljen sokat várni rá, mert bár imádta az Emma nevű kisegér készülődését a karácsonyra KT, a második részéért már nem volt oda, amit ugyan elég hamar megvettem, de pár hónappal később kapott meg, amikor már lefutott neki ez a könyv. L.-nél szerencsénk volt, a Tölgyerdő meséi-sorozatból a kihajthatósakat mind megkapta és sokszor előveszi a mai napig annak ellenére, hogy néha úgy tűnik, már kinőtt belőlük.

Most Julia Donaldson egyéb könyveit nézegetem (A legcsinosabb óriás, A Graffaló), talán azok is tetszenének neki. Vagy tényleg csak a bosziért rajong és slussz.