L. napról napra több szót használ, most a színekre ment rá. Nagyon szeret könyvet nézegetni, egyedül kommentálja, nem is mindig hozza, hogy olvassuk fel. Szeret rajzolgatni, rajzoltatni, szereti a zenéket. Még mindig szuper evő, de újabban sokszor elbliccelné a délutáni alvást, mert a rácsok nem tartják már vissza, könnyen kimászik az ágyából és játszani kezd.
Alig látszik ki a földből, de hihetetlen akarata van. Ha nem teljesül az, amit akar, sikolt és a földre veti magát. (KT nagyon ritkán hisztizett, akkor is maximum dobált) Nem akar önállóan inni, tartani kell a kulacsát. Az sem mindegy, ki fogja a poharát, ha iszik, eltolja a kezet, amit nem akar ott látni. Ahogy a vásárlásoknál is, nem szereti, ha F. tolja őket a bevásárlókocsival, fejti le a kezét felháborodott kiabálással.
KT-nek pedig hihetetlen szövegei vannak. Például leeresztette egy napos délután a kisszoba redőnyét. "Sötétségbe borult valami" - kommentálta. Vagy mikor elpakolász, eldug valamit a rejtekhelyei egyikére: "biztonságos helyre raktam". Tudom, másnak már a másfél évese így beszél, de nálunk mindketten lassan kezdték, és ezek is újdonságok.
