szárnyak

Szerintem ma Ses volt az egyetlen, aki közel 40 fokban (!) pulcsiban (!!) - igaz, cicásban - mászkált. :)

Öt éve folyamatosan gyűjtjük a Duplokat, rengeteg készletünk van. Az első összeépítés után az újoncok általában egy közös ládában végzik, újabban a szimpla kockák és a kellékek külön vannak válogatva, ahogy az élőlények és a járművek is, különben nehézkesen találnánk meg bármit is. A nagyobb készleteknél ugyan tettem kísérletet a különválogatásra, a babaházat meg a Kitty kastélyt (az ráadásul Unico) folyamatosan újra felépítem, míg KT nem építi át a neki nem tetsző ablakfülkéket, nem épít hozzá liftet, vagy nem építi őket össze egy hatemeletes házzá. Most a vonat sem érdekes valami miatt, a sínek is külön dobozt kaptak. De a többi reménytelenül összekeveredett és nem is tudunk érdemben játszani úgy, ahogy a dobozuk szerint lehetne. Nem mondhatom, hogy nem hatott rám a Lego-kaland, így örülök is KT kreatív énje kibontakozásának, ha nem sajátítja ki a játékot. Hiszen a fenti két építményt tulajdonképpen L. kapta, aki szinte alig játszott még velük, meghagyta KT-nek. 

De ez igazából csak a körítése annak az igényemnek, hogy valaki írhatnak egy olyan programot, hogy beírom a Duplo készlet számát, és kiad egy listát, milyen alkatrészből mennyi van benne. Felsorolhatnám az összeset és kijönne egy summázat, hogy tulajdonképpen mennyi alaknak, mennyi kék kockának és mennyi tyúknak kellene a dobozokban lennie, hogy az összes készletet teljesnek mondhassam, és biztos legyek benne, hogy nem kallódik pár elem ismeretlen helyen.

Így viszont marad az, hogy előveszem az összes készletdobozt, és az oldalukon levő kis lista alapján kigyűjtöm az ömlesztettekből őket. Újra megtöltöm az eredeti dobozaikat.

Hatalmas örömet okozott, hogy képes voltam (F. szakszerű navigálásával) bevezetni a Fiumei útra. Az apropója már kevésbé, ugyanis a Péterffy baleseti ügyeletére igyekeztünk L.-el, aki leesett az emeletes ágyról. Hetekig ügyesen, biztonságosan mászott, ahogy fára is, muszáj is gyakorolnia, mert az oviban is lesz hasonló építmény, erre most elkezdett lazázgatni kéz nélkül, meg is lett a böjtje. A fejét nem ütötte be, mert az éppen egy párnára érkezett, de a hátát fájlalta és nyögve mozgott. Szerette volna, ha megnézi doktornő. Nem én, ő. KT meg végigcsicseregte az utat, boldogan rávetette magát a hatalmas terepasztalra a váróban és pontosan tudta, merre van a fél éve látott lift (akkor vendégeskedtünk itt 3 napot), amelyek közül egy még azóta is rossz. A kiscsajnak semmi baja amúgy.

Ehhez képest eltörpül a tény, hogy jól megégettem az ujjam a ragasztópisztollyal. -.-

Van egy bőröndfajta, amit eléggé leárazott egy hiper. Ez a bőrönd a net szerint tulajdonképpen egy szett, a hozzáillő, benne található hátizsákkal. A pénztárnál derült ki, hogy összesen három vonalkód tartozik hozzá, kettő a bőröndön (értelemszerűen a leárazottat nézik ilyenkor) és egy a hátizsákon. Mivel a bőrönd neve nem utalt szettre, a hátizsáknak külön neve volt, így, bár forgalmazni külön a hátizsákot nem tudják, hiszen egybe tartoznak - bár valaki mégis elszúrta és rakott rá saját vonalkódot -, felajánlották, hogy megvehetjük külön. Sajnálom, hogy nem jutott eszükbe, hogy kicsivel feljebb keressék a bűnöst és tisztázzák, ki és miért rakott rá azt, amit rárakott, az akkor ott dolgozók nem foglalkoztak vele, gyors megoldást kerestek az adott problémára.

Utánanéztünk annak is, hogyan lehet vonaton kutyát szállítani. Az a helyzet, hogy a Balatonra sehogy, ha éppen így támadna az embernek kedve nyaralni. Kutya ugyanis nem utazhat hely- meg pót- meg egyéb jegyköteles szerelvényen, és az összes az. Ja mégsem, van egy hajnalban, amivel lehetne, csak éppen kétszer annyi ideig tart az út. A mávos alkalmazott, akitől a problémára megoldási javaslatot vártunk, bemásolta a szabály szövegét, amit F.már a levelében leírt.   

A ház kabátja a meleget nem engedi ki, és most a hőségben be. Olyan, mint nagymamám háza. Pancsolnak a medencében, barackot esznek a fáról, csorog a dinnyelé a hasukra, harsogtatják a joghurtjégkrémet. A macskák bundája forró, de élvezik a meleget. A kutya szinte ájulásig hozza és hozza az eldobott labdát, és végre megtanulta mellénk gurítani. Voltunk két szigeten is, a a Margit családos-szülinapos volt, a Gyerek meg elázós-kalandos.L. csacsog, KT a határait keresi. Elevenek, barnák, egészségesek. Mit kívánhatnék még? Ja, tudom, hogy végre F. szabadságon legyen és mehessünk strandra!

KT leülteti egy székre L.-t, és előadják közösen a Panda-dal refrénjét, utána meg "felolvassa" neki (amit tud belőle, szó szerint, a többit csak a képek alapján) a Maszat takarít-ot meg Boszi seprűnyélen-t, majd felkucorodnak L. ágyába, hogy kényelmesen, egymás mellett olvassák az Amíg utazunk-ot.

Sűrű heteink voltak. Egy korszak lezárult, elbúcsúztunk Újbudától, picit fáj a szívem az ismerős zugokért, boltokért, fákért. Meg azért, hogy KT nem tudott annyit játszóterezni, mint szeretett volna. Az ovinak előbb lett vége, mint terveztük, de nem is baj. Találkoztam a lányokkal, megismertük El barátját, és újra egy próbafülkében próbálgattunk ruhákat, nagyon jó volt. És Schmidt Egonék dedikálták két könyvemet is! Gyerekkoromban imádtam a könyveit, rengeteg kisállatom volt. Voltunk a BelFeszten, megnéztük Halász Juditot, L. irtózatosan lelkesen tapsolt neki, simogattunk állatokat, vettünk könyveket a Könyvfesztiválon, ittunk finom cappuccinot a CatCaféban, simogattunk és csodáltunk cicákat. A cseresznye idő előtt elrohadt, ami ehető lett volna, az kukacos. Az eper még alig terem. A orsó is kukacos lett és két napja fejtem az egyetlen kosárnyi termést, és még a fele hátravan. Voltunk ikeázni, megvettük az emeletes ágyat, összeszereltük és csak nagy nehezen tudtak elaludni az izgatott csemeték rajta. De már nem nagyon fértek a régi 120x60-as és 140x70-es ágyaikba...

Végül az utolsó tortán véreztem el. Jövőre már L.-t is elhalmozzuk, neki is lesz ovis sütije, de most még csak KT-t ünnepeljük 4 napja folyamatosan.

Szóval az első torta: mogyorókrémes piskóta, drazsédíszekkel. Mivel ebből mi nem ettünk, mert az oviba készült, így a szűk család picike süteménye is ugyanez lett, kiegészítve egy marcipánautóval. Anya az ikeában lepte meg egy mandulás szelettel, minket meg Apa egy Daubner feketeerdő tortával. A mai zsúrra készítettem két pudingos piskóta alapot, a tetejük lett más: erdei gyümölcsök zselével, és eper tejcsokicsorgatással. A holnapi csoportra is sütöttem egy - mi mást - piskótaalapot, gesztenyekrémmel töltve, de elszúrtam a csokimázat... F. oldotta meg a helyzetet, tejszínt tett hozzá, és ez a vajjal együtt, kicsit rásegítve a robotgéppel, csodás trüffelkrémet eredményezett. Bár az oldalán nincs csoki, mert nem folyt le, de így is megszilárdult az egész. Mintha direkt így akartuk volna. :)

Két finomság is készült a napokban nálunk, az egyik a téglákból összerakott tűzrakó hely parazsán sült fűszeres csirkemell, és a sült krumpli. (A zsályákat KT kereste ki a kertben és rakta a húsra. :))

A másik pedig szintén tüzes kaja, a s'more, amit már Barney is megénekelt túrasüti néven. Ez egy grahamlisztből készült kekszre helyezett csokidarab, amire barnára és nyúlósra pirított mályvacukrot kell tenni, és erre még egy kekszet, mintha szendvicset készítenénk. A csokit kicsit megolvasztja a forró cukor. A net szerint készíthetik mikróban, de ennél nagyobb konyhai barbárságot még nem hallottam. A tüzünk már elhamvadt, így maradt a gázrózsa kicsi lángja, amin pillanatok alatt megpirul a felhőpuha cukor. Grahamkekszünk nem volt, a csokit meg sokallottam, így kakaós győri keksz lett az alap, két kekszet fogott össze a ragacsos cukor. Ez mondjuk már nem s'more, de a neve ("some more") igazán illik erre is. A gyerekeknek nagyon ízlett. :)