Megkezdődött KT lassú beszokása az oviba. Bár őt nem kellett félteni, alig tudta kivárni, míg ráadtam a váltóruhát, és két óra múlva még maradt volna, én meg hol benn voltam, hol nem. Bár a klubban is ugyanez van, most az kell, hogy a kortársaival alakuljon a kapcsolata, amire eddig nem volt lehetősége. Volt persze negatív pillanat is, főleg nekünk, de L. sem élvezte a dolgot. Elvileg ő nem lehet a teremben, így a jövőben, ha F. nem lesz már velünk, nem tudom, hogyan oldom meg, hogy ott is legyek, az ajtó másik oldalán. Mivel KT jól viseli, lehet, hogy simán hazazavarnak, de nem tudom… Eddig minden dolgáról tudtam, most nem fogok. Korai ez még nekem…

A jelet mi választhattuk, felrajzoltak nekünk párat, este én is rajzoltam hozzá új ötleteket, felolvastam KT-nak, elmondtam, miért fontos, ő meg nagy komolyan bekarikázta, amit szeretett volna. F.-vel is eljátszattam ugyanezt, neki is azt mutatta, mint nekem.