Hónapok óta kérdés volt, hogy menjünk majd a családi nyaralásra. No nem kell valami nagy dologra gondolni, pár nap (az itthon hagyott állatok és a felvigyázó Anya nem kizsákmányolása miatt) exsógorom nyaralójában. Vagy az unokaöcsémében, nem is tudom. Közben kiderült, exsógor még ennél is exszebb lesz, én meg képes voltam egy helyben elrepeszteni a térdem, amivel hetek óta bajlódom. Aggódtam az öregecske kocsi miatt is, amit eléggé meghajtottam, féltem, hogy félúton lerobbanunk. Féltem a sztrádától, mert a kamionok nem előzhetnek, de biztosan gyorsabban akarnak menni a külső sávban, mint én. Féltem, mert F. még nem tudott ezzel a kocsival gyakorolni, egyszerűen nem volt alkalom hozzá. Mindketten aggódtunk a vonatút miatt, ha azzal mennénk, mert bár bagóért levinne a MÁV, de dupla hosszú az út, és a kutyával is bajos lenne (vinnünk kell, mert szökik), nem beszélve örökmozgó gyerekeinkről. Konkrétan láttam magam előtt a két vonat közti átjáróba kiszökő és a kerekek alá eső KT-t... A sötét vízben elmerülő L.-t... (Pedig nekem a Balaton igazi nagy szerelem, olyan, mintha hazatérnék.) Sokan lettek volna a családól is, nekem a múltkori is tömegnek hatott (tesóm, az anyja, a tesója, párjaik, gyerekek, Apáék). Az előjegyzési rendszer oldotta meg a problémám. 6 hetet kellett várnom, de lelkiismeretes orvos kezei közé kerültem az ortopédián, aki felírt térdvédőt, lézeres kezelést, és egy héttel később látni akart, ez viszont éppen kettévágta volna a 4 napunkat. Így eldőlt a kérdés. Csak azt sajnálom, hogy L. ortopédiáját a nyár elején 2 héttel későbbre tetettem, az is ezen a héten lett volna, de akkor még biztosabb volt a nyaralás. Így viszont tesóstul megyünk majd, nem kényelmesen. Meg azt, hogy ez a négy nap igazi kánikula volt a rossz idő heteiben.

A lábam nem javul, de nem érdekel. Megyünk mindenfelé, nem telhet el élmények nélkül a nyár. Így voltuk már strandon kétszer (és ezzel kicsit csitult a vízigényem, és a gyerekeknek is élvezetesebb volt a sokféle medence, hullám, és persze a Mama jelenléte!), kirándultunk kutyástul a környéken, voltuk játszótéren, Gyerekszigeten, Margitszigeten, utolsó foglalkozáson R-el, felköszöntöttük a munkahelyükön Anyát és M-t, én meg kipróbáltam az MR-t is. Be van tervezve egy Állatkert és strand. (Meg a kőműves.) Én meg csendben fájdogálok esténként, KT pedig a térdvédőmben tér nyugovóra.

(KT elszámol 30-ig, L. pedig csomó színt tud, és elmélyülten rajzolgat.)