KT-t megkérdeztem, mi tetszett neki legjobban az Állatkertből. "A kecske"- volt a válasza. Szerintem L. is ezt mondta volna, iszonyú lelkesek voltak mindketten a simogatóban. (Tavaly KT még a simogatás lehetőségétől felpörögve rohangált, most fegyelmezetten jött-ment, amerre kértem, utánam és L. után, és átszellemülten kísérte a kecskéket, kezét a hátukra téve, "gazdája vagyok". L. meg a színeiket mondta, mutatta.) Ja, KT-nek még egy kedvenc: a tigrisek melletti dzsip. Meg a csövek. Meg a Varázshegy.
L.-nek a kecskék mellett a frissen kikelt kiscsibék, a zebrák (ott döbbent rá, hol is vagyunk, hogy ez nem csak könyvben és duplóban van), az elefánt.
F.-nek a hempergő jaguár. A dzsip hátsó ülésén a hátán fekvő tigris, aki méltóságteljesen sétált el, mielőtt lefényképezhettem volna. A faágon összegömbölyödve szundikáló vöröspandák. A lábát magasba emelve tisztálkodó manul, a mi itthoni cicáinknak ilyenkor megfogjuk a tappancsát, nála ezt nem próbáltuk volna. Az oroszlánhalom.
Nekem az, hogy a nagymacskák 4 felé felélénkültek. A kiszökött mongúz. A rókamanguszták őrsége. Meg KT lelkesedése a boltban, ahol kettő plüss borzot kért és kapott (anyát és fiát, ahogy mondta :)), én meg L.-ek (inkább magamnak, ehhehe) egy ugyanilyen vöröspandát választottam, mert neki minden tetszett, de nem tette le a voksát semmi mellett.
