Szuper napot töltöttük az állatkertben. A gyerekek hol háton, hol babakocsiban, KT még a babakocsin, nyakban és futva is nyomta, más alternatíva nem volt. Tényleg nem zavartatja magát, ha pisilni kell, de ügyesen ki tudta várni, mikor visszarángattam rá a gatyát az antilopok mellett, hogy elrohanjak vele vécére. Szépen ettek, jól ittak, L. aludt a hátamon és hazafelé is. Nagyon elfáradtunk, de KT-nak rengeteg minden tetszett. Persze a kiskocsik, amiket fogalmam nincs, hogyan lehet kikölcsönözni, de majd kötelező lesz. Nekem az tetszett, ahogy az állatorvos, a gondozók, a kertészek suhantak a dolgokra kis elektromos kocsikon, nem voltak kirívóak. F. a szóvivőjüket is kiszúrta. Mindent megnéztünk, amit szerettem volna, a tigrishez még vissza is mentünk, szerencsére, így láttuk, ahogy az egész napos alvás után befarol a medencébe, hűsöl egy kicsit, iszik pár lefetynyit és megy tovább.

Rengeteg kölyök született, kicsit sajnáltam őket, hogy nem ismerik meg soha a vadont, de talán nem is baj, annyi a veszély, a veszélyes ember… Kis leopárd, apró elefánt, halomnyi kölyökoroszlán, lajhárka az anyjába kapaszkodva, míg egyik társuk a látogatók mellett pár centire összegömbölyödve alszik, meg is lehetett volna érinteni, ha nem írták volna ki, hogy haraphatnak. Mikor a hátat fordító gorillák egyike a társa felé nézett, egy ujját felemelte, majd a saját szemei felé bökött két ujjal (figyellek!), alig hiszem el, hogy nem tanultak jelbeszédet.

KT a lepkéket meg akarta fogni, és amitől kicsit tartottunk, mi lesz az állatsimogatóba, ha lerohanják a kecskék, hát nem őt, a kecskéket kellett félteni, mikor KT rájuk rontott. Menekültek előle, ő meg ölelt, lovagolt volna, Bambi!- felkiáltással. Nem bírt betelni velük. Általában minden nagyobb állaton lovagolni akar, ideje lesz majd leckéket vennie. A hatalmas Shire lótól sem félt, bátra simogatta a puha orrát. L. szegénykém csak figyelt, a babakocsiból alig látott és a magyarázásra sem volt sok esély, de volt a hátunkon is, akkor megmutattuk neki, amit tudtunk. A csodásan kialakított informatív részek (Varázshegy) komolyabb élvezete a következő évek feladata lesz. De L. nagyot nevetett a saját tükörképünkön, Homo Sapiens felirattal.    

KT két dolgot emlegetett este külön: a zsiráfot, elefántot, a többit szorgalmasan ismételte napközben.

Most bánom nagyon, hogy nincs egy normális állatkertes könyvük itthon csak olyan, amiben öt szavannai vagy dzsungelállat van és szevasz. Félek, hogy elfelejti, amit látott, ha nem ismétel. De talán elég lesz rá a sok fénykép.