Alig írok, mióta szarozik a laptop billentyűzete,a B és N után a space is kezdi megadni magát.

Pedig sok a változás. L. személyisége kezd kibontakozni. Ma fél kilométert sétált kézen fogva úgy, hogy előtte csak itthon próbálgatta, és nemrég kezdte el. Elszántan próbálja behozni a lemaradását. Iszonyú makacs, ő már most hisztiz, nem úgy, mint a simulékony természetű és megfelelni akaró bátyja, akinél ez kimerül néha egy-egy huncut arccal előadott ellenkezésben. Az a vicc, hogy mindkettő a saját lelkem tükre.

A séta mellett elkezdett magánszorgalomból motorozni (nem mutattuk neki, ő ült fel, kanyarodik, hajtja, persze csak szépen, lassan, komótosan), és ma felmászott egy elég magas, hengeres fokú létrára, hogy lecsússzon egyedül a csúszdán, szépen maga elé vett lábakkal, leüléssel. Ott volt a kezem végig, de feleslegesen, csak a csúszásnál fogtam meg. KT meg vagy háromméter magasról vigyorgott, szintén mászóka. Ha játszótereznénk, sokkal előrébb lennénk!