Hétvégén voltunk gyertyát gyújtani Mamiéknál és sétáltunk egy nagyot a Dunaparton. Csak kóvályogtam, mint a szárnyaszegett madár. Olyan fura, hogy bármikor, akár ebben a pillanatban is elindulhatnánk oda, és ugyanúgy találnánk a helyet. Bár jó ideje csak évente látogatjuk, de mégis ismerős minden zug és illat. Teli emlékekkel az egész falu, még ha nem is ismerek ott senkit. Itt is ez volt, a babaklub volt az első közösség, amibe becsatlakoztam, hiába éltünk már itt egy ideje. A gyerekeimnek meg már ugyanolyan lesz, mindenhol ismerősök, osztálytársak, mint Anyának a Faluban.
