Nagyon üres az udvar... Ma este azért a verandán állva és ciccegve végigfutott rajtam, ki tudja, mi van a sötétben két méterrel arrébb... Hiányzik a csillogó szem a nyíló ajtórésből, a farkcsóválás a kapuból, ha megjövünk, egy tenyerembe simuló selymes homlok az udvaron, egy bóklászó fekete alak az ablak alól. KT csak azon csodálkozott, hogy nem kel fel, hiába lapátol rá fenyőtűket, míg én a sírt ástam a tuják alatt, egyik kedves helyén. Mikor hazaérünk és a kulcsot szedem elő, L. még mindig előrehajol a babakocsiban, várja, hogy feltűnjön Néró fekete orra a kerítés rácsai között, amire mindig kacag. Kíváncsi leszek, meddig várja még.
Kornélia is keresi. Szegényke nem az erő bajnoka, mondhatni pöttöm méretű, talán emiatt is választotta Nérót sidekicknek, aki megvédi. Kutya nélkül viszont elleptek minket a macskák. Kornélia nem elég visszatartó erő, eszik a kajáját, felmennek a padlására, ma este lejönni sem engedték egy ideig, lehallatszott a verekedés zaja, sántikálva érkezett meg végül az előszobába éjjelre. Megharapták...
