szárnyak

Mióta bejött a jó idő, tele bogárral a kert. Nem is lenne gond, ha kinn maradnának, de nem teszik. Küzdök a hangyák ellen, a farkaspókokat eltaposom, mert akkorák, mint egy kis tarantula, és a homokozó melletti cserépben kettő is volt, a megszáradt ruhákban a kirázás ellenére is megbújik néha pár fülbemászó, amit rossz esetben a szekrényben, megrosszabban meg a ruha felvételénél veszek észre. Ma L. és az én hajamban is volt fülbemászó jóval azután, hogy bejöttünk a kertből. F. meg kérdezte, hogy néz ki egy vérszívás előtti kullancs, a tegnapi kirándulás után tudtam is mutatni neki egyet, ott grasszált a padlón, talán a nadrágomról eshetett le, amit addigra már ki-beraktam a szekrénybe, vagyis ott is lehet belőlük, L. ágya mellett... Szerencsére a gyerekekbe nem ment bele, talán azért, mert bár nem volt nálam riasztó spray, de nővérem tanácsára levendulaolajjal hintettem meg a nadrágjuk szárát. A magamét elfelejtettem. Így utazhatott velem haza a kis dög.