Három napja este KT fájlalta a hasát. Aggódtunk, mert KT inkább letagadja, ha fáj valamije (ma hatalmasat zakózott a kismotorral, a fél arca, homloka, orra lehorzsolódott, sokáig vérzett az orra is, de később is csak akkor panaszkodott, hiába kérdeztem rá, mikor törölgettem a sérüléseket), de semmi egyéb nem utalt nagy gondra, nem volt lázas, nem kellett vécére mennie, így hagytuk picit Jimjamet nézni és fél11-kor vonult ágyba a fiatalúr. Másnap persze megint megjelent, hogy fáj a hasa, sajnos a huncut félmosoly elárulta. Aznap másfél órán át jött át folyamatosan, hogy tévézni szeretne. De még ma is bepróbálkozott egy "fáj pocim, tévézni szeretnék"-kel. Na majd holnap. :)
