KT egyik nap összegömbölyödve feküdt az ágyneműkön, nézett álmosan valami műsort. Odahajolok: - Jól vagy? Szeretnél valamit? Az elhaló válasz: - Csokit...
Ma meg kimostam az ágytakarókat. Sajnos nincs az új, nagy ágyra méretezett takarónk, kettőt kell összetenni, amik eléggé bepiszkolódtak. A póttakarók még kisebbek voltak. De eszembe jutott, hogy vagy két éve kaptunk Apáéktól ajándékba egy ágytakarókészletet hozzáillő díszpárnákkal, függönnyel, gyönyörű, felnőttes, mély színben. Ki is bontottam a nagy csomagot, és a gyerekek meseolvasása közben egyedül felraktam az ágyra a hálóban. Mikor KT először kiszaladt, nem hitt a szemének. - Csoki!- mutatott az ágyra. Azt hittem, a tányéromat vette észre, bár azon is csak körözöttes rozskenyér volt meg paradicsom. Nem, ő az ágytakarót mutatta, ami miatt most úgy néz ki az ágyunk, mint egy gigantikus bonbon. :)
