Túl vagyunk az első héten, amikor KT minden nap ment oviba. Vannak kérdőjelek, és nem hiszem, hogy normális az sem, hogy gyomorgörccsel engedem el reggel a kezét, mert nem tudom - vagy nagyon is -, hogy milyen hatások érik. Egyelőre imádja az ovikat. L. csodálatosan vette az akadályokat, igyekeztünk kihasználni a helyzetet, bár csupán KT kísérői voltunk egész héten. Sétáltunk, játszótereztünk.

Viszont KT ma csurgó orral jött haza az oviból. "Nem tudom abbahagyni a szipogást"- nyüszögött, mikor kértem, hogy ne tegye, mert rosszabb lesz. Ügyesen, de magától nehezen fúj orrot.Este már sírt az orrspraytől, biztos kisebesedett szegényke orra. Nyafogott amiatt is, hogy be van az egyik orra dugulva. Kapott macimézet, amiből jócskán benyakalt, aztán meg hányt. Nem várom az elkövetkező éjszakákat. Főleg amiatt nem, mert ha L. is elkapja, ő 40 fokkal indít. 

(Épp most jött ki: "nem tok aludni")

A héten tönkrement a gyerekek cd lejátszója (L. nagyon meggyászolta), ma este meg a hajszárító, mikor melengettem egy penészfoltot a matracon. A héten észrevettük, hogy hiába a vizes és a csőgörény munkája, újra támad a penész. A mosógép az utolsókat rúgja. 

Remélem a következő hét jobb lesz!