Hirtelen jött kórházi tartózkodásunk alatt döbbentem rá, hogy KT mennyire optimista személyiség, mennyire könnyen megtalálja a jót minden helyzetben, és nem siránkozik a veszteségen, ami pillanatnyilag éri. Bátor (beszélt a Mikulással meg befeküdt a röntgengép alá a nagy fénybe), okos, és látja, mikor komoly egy helyzet.
Szegény kis L. számára meg olyan hirtelen tűntem el, hogy most nem győz utánam futni és tőlem segítséget kérni mindenhez.
