szárnyak

Nagy örömmel vettem le a polcról az Auchanban gyerekkorom egyik Disney-kedvencét, az Olivér és társait. Ma meg is mutattam a gyerekeknek - és F-nek, mert még ő sem látta - , de teljesen kiakasztott az új szinkron. Nem, talán nem lett volna baj, ha csak simán felveszik az új hangokkal (a dvd kiadásra nem akarták vagy tudták talán feljavítani a régit), de teljesen megváltoztatták a szöveget, ami különösen a daloknál feltűnő, nem illeszkedik a filmhez, jelenethez. Az én kedves, szó szerint ismert dalaim! A youtube-al vigasztalódtam, megmutattam F.-nek, milyen is volt a főcímzene Vikidál Gyulával... (Tudom, az Olivér és társai nem egy Oroszlánkirály, de milyen lenne az is teljesen más hangokkal? A kis hableány szerencsére megmenekült ilyen szempontból, pedig az is a 80-as évek végén készült. A Vissza a jövőbe-filmeknél megmaradtak a szinkronhangok és sokat a szövegen sem változtattak, mégis érezni, melyik az új. A Hófehérkét is sajnálom nagyon, nem ugyanolyan, mint volt. Érdekes, a Hamupipőkét fel tudták rakni eredeti változatában a dvd-re, nem tudom, mi alapján válogatnak.) 

Most, huszonvalahány évvel később esett csak le, miért csillant fel minden csibész szereplő szeme, mikor meglátták Olivér nyakörvén a bilétát a címével, miután Jenny örökbe fogadta. Gyerekként semmit nem mondott az, hogy 5th Avenue, most viszont már tudom, hogy gazdagék lakhelye, és ezt már a címükből is levágja bárki. Vicces amúgy, hogy bár nem tudom, 1988-ban milyen ház állt ott a sarkon, de egy hasonló hangulatú hotel van most azon a telken a google maps szerint. A környék nem sokat változott. És hiába a vagyonosak lakhelye New Yorkban, nálunk ilyen látvány van minden városi park mellett. 

Teljesen elmerültem abbn a hangulatban, amiben akkoriban éltem, a film segítségével. Visszahozott mindent. Mamáék, állatkák, pici önmagam, a családom, a suli... 

Ezernél megálltam az összegyűjtött diók számolásában, úgy 1200 lehet. A gyerekekkel hetek óta szedjük, ahol csak találunk, napi 5-től 100-ig terjedt a mennyiség. A legfontosabb forrásom két öreg fa az utcán, picik is, gyengék is, apró a termésük - de egy bácsi azt mondta, hatvan éve szedett már róluk. El tudjátok ezt képzelni? Mint Mama kertjében a körte, csak azt kivágták. És ezt a diót senki nem gyűjtötte össze, ott rohadt meg a fák alatt, mióta csak láttam. De idén ráálltam a szedésre és a gyerekek is szenvedéllyel csatlakoztak. Ma álltam neki, hogy feltörjem, mondanom sem kell, hogy meg sem látszik a halmon, hiába dolgoztam órákig, hogy fogyott volna, és úgy is, hogy a negyede rossz és KT rájárt tisztítás helyett, még így is 70 deka gyűlt össze a dióbélből. És hol van még a vége... És mindezt ingyen, csak le kell érte hajolni.

Tegnap aggasztó felfedezést tettem, mikor pakoltam el a kerti játékokat: egerek költöztek a garázsba. A szaguk árulta el őket, de mikor mozdulatlanul álltam, meg is pillantottam egyet, nem zavartatta magát. Első körben beraktam melléjük Kornéliát, aki azonban a vadászkuporgáson kívül nem volt eredményes, túl nagy volt a rumli. Második körben megvizsgáltam, vajon min is élnek ezek, és sajnos megtaláltam a 2 kiló napraforgómag maradékát a karácsonyi dobozok feletti kertészkosárban. A kosár tartalma meg volt rágva, így kivittem az épület elé egy kis tisztogatásra, de Freyja élénk szaglászása megsúgta: van valaki benne... Így a szomszédos rét mellett kezdtem bontogatni a szerszámokat, és ki is ugrott egy kicsi egér a kosárból.

Volt alkalmam felmérni a károkat. Az egerek mindent összemásznak, összepisilnek, összekakilnak, megrágnak. És a garázsban tartjuk a babakocsikat és alkatrészeit, a kiságyat, az ünnepi díszeket, a régi legókat... Csak hogy azokat említsem, amit nagyon bánok, hogy nem maradtak sterilen. (De hogy jöttek be a nyomorultak? Sehol nem volt rés!) Ma azzal kezdtünk, hogy kihordtam a babakocsikat és bizony ott volt a szar... De szerencsére még nem rágták meg. Picit összébb pakoltam mindent, hogy beférjen a macska majd rendesen. Aztán jött a neheze... A díszeim... Az egyik karácsonyi doboz még egy egeret rejtett, valószínűleg ezt a nagyot láttam tegnap. És minden összejárkálva, minden büdös.. Az összekreatívkodott húsvéti cuccaim szinte mind mehettek a kukába. A kedvenceim, a tojáson ülő papírtyúkok, meg a kékfestő hungarocelltojások is... Meg amit a gyerekek festettek... KT első tojása, amit tőlem kapott... A betlehemem! Koszorúk! A két hatalmas karácsonyi dobozom egyike is tele lett a becses szeméttel. Ami papír vagy fa volt, amit összemásztak, mert nem volt külön dobozban, amit nem lehetett lemosni, az ment a kukába. Ebéd után pedig KT segítségével erős domestosos vízben lemostam a kerámiákat és műanyagokat, meg amit nem volt szívem kidobni (Mama díszei), pedig megsínylették a mosást, ahogy így utólag látom. 

Cukinak látom őket. De iszonyúan kártékonynak is. Szereztek nekem egy marha rossz hétvégét, és még ki tudja, mennyien maradtak...

Mikor a logopédussal beszélek, úgy érzem, én vagyok Eliza Doolittle...

Lett volna még két éve az érvényességéből, de a bankunk lecserélte a kártyáinkat. Mindenkinek ilyen lesz, nincs választási lehetőség. Paypassos, vagyis elég egy érintés a terminálhoz és lehúzza az összeget. Ez lehet gyors, lehet kényelmes, sokan szerethetik. Ma aktiváltam a kiküldött kártyát és le akartam csökkenteni az érintésre, pin kód nélkül lehúzható összeget mondjuk egy forintra. Nem lehet. Ötezer az alsó határ. Vagyis ha ellopják, ötezrenként leszedhetik róla a pénzt, míg nem tiltom le. Még a pin kódot sem kell hozzá tudniuk. Kérdeztem, hogy ez nem egy hatalmas biztonsági kockázat? Az ügyfélszolgálatos azt mondta, NEM SZOKTÁK így lelopni a pénzt. Meg úgyis félnek a kameráktól a boltokban. Ahha... Nem győzött meg. Fontolom a bankváltást.

Kis összefoglaló a nyárról, ami ugyan még nem múlt el, de nekünk igen. Rengeteg minden történt!

Kibélelték a kéményt, kicserélték a gázkazánt.

L-t megcsípte egy darázs.

Voltunk strandon háromszor, ebből egyszer a nővéremmel és unokaöcsémmel.

A lányokkal többször taliztunk (igyekszünk havonta).

Voltam rendkívül bunkó nőgyógyásznál (4 hetet kellett az időpontra várni...) és nagyon rendes, figyelmes magánfogorvosnál.

Voltunk a Balatonon kutyástól (az eb miatt hazafelé 5 órát utaztunk a hőségben, és a gyerekek hihetetlenül aranyosan tűrték a fáradalmakat, gyakorlott utazók), vonattal, régen látott rokonokkal egy panzióban (a gyerekek ehhez is prímán adaptálódtak, örültek mindennek, a másodunokatesóknak, kis-nagybátynak), vízibicikliztünk és mindketten elkezdtek lábtempózni maguktól.

L. megkapta a Summer Fever Elsát és Annát, kedvenc játékok lettek.

Elkezdték angolul énekelgetni a Let It Go-t, de KT kedvence a "főtt kukorica, Mais!", ami még a Balcsin hallott, de azóta németül emlegeti a kukoricát.

KT slágerkönyve a hatalmas, nehéz atlasz, amit még a lányokkal vettem a Könyvhéten, elkezdte belőle összeolvasni a betűket, első felolvasott szava a "Ciprus" volt, de tanulja az országok elhelyezkedését is. Meg imádja a pontösszekötős rajzokat is.

L. rálépett a szobatisztulás rögös ösvényére, de még hosszú út áll előttünk, ha rajta múlik.

F. átvette a házimunka és gyerekrevigyázás nagy részét, míg fetrengek az ágyon.

Kétszer álmodtam kislánnyal és bár nem esik olyan jól, nem utálom úgy az édeset, mint KT-vel, ez is lányra utal. KT-nak sokszor eszébe jut és kérdezget.

L. szeme teljesen bebarnult.

Elromlott a tévénk, a gyorsan rendelt újat elvitték szervizbe, mert rossz a hangja, sajnos épp a hosszú hétvége előtt, nehezen bírom ezt a csendet.

A kocsi fékje rossz, így még azt a keveset sem autózhatjuk, amit szoktunk, nehéz így. De lehet, hogy lesz új.     

Meghalt Árnyék, a legpuhább, legkedvesebb, leggyönyörűbb kandúr a világon. Ha nem tetszett neki, hogy felvettem, kifolyt a kezemből (egyszerűen elhagyta magát és nem volt már fogása) vagy hangosan szuszogott, soha nem kapálózott, mint Szamócáék. Drága kis macskánk!

Négy hőhullámot éltünk át, de a házban elviselhető maradt valamennyire a hőmérséklet.  

Babás fórumon megakadt a szemem egy félmondaton, miben valaki az apósa megszállottságát említette amiatt, hogy fennmaradjon a családneve. Csak legyintettem, de aztán elgondolkodtam. Nagyszüleimnek volt négy fia és egy lánya. Minden együtt volt ahhoz, hogy sok-sok azonos családnevű unokájuk legyen, de a fiúknak csak három fia lett összesen, a többi lány. A háromból kettőnek most még nincs családja, egyiküknek meg csak lányai. Ja, született közben még egy öcsém, de elég kevés az esély a név fennmaradására. Na majd meglátjuk!

Míg a vécé felé hajoltam elgyötörten, L. megfogta a kezem, és kijelentette: - Rosszul vagy. El kell menned doktorbácsihoz.

KT meg megkérdezte, L. is ilyen rosszullétet csinált nekem, mikor a pocakomban volt? (Gondolom, önmagáról nem feltételezte, hogy rosszat okoz nekem.:))

Azért kíváncsi lennék annak a Kuka törpe tetoválásnak a történetére, ami egy teljesen hétköznapi, kockás inges úriember karját díszítette a Tesco vevőszolgálatánál a sorban.

A liliom az egyik kedvenc virágom. Nem olyan rég kaptam cserepeset, kiültettem az oroszlános kővázába, és idén tizenhárom pompásan illatozó, rózsaszín virággal örvendeztetett meg.