Tegnap végigvezettem az utat a street view-val, így csak picit paráztam út közben, előtte viszont nagyon. Jobb szeretem azt is látni,mi van az út mellett, állítólag ilyen a női agy, könnyebben tájékozódik pontok alapján, amiket megjegyzett valami jellegzetességről (pl. befordulunk az üvegépületnél, aminek az a fura emelete van, meg a sportpályának jobb kéz felé kell esnie). Csak egyszer próbált levillogni egy balfasz a Kerepesin, miért is cammogok a belső sávban a megengedett maximális sebességgel. Amikor fél percen belül van egy nyíló sáv balfelé, és akár arra is tarthattam volna. Nem, én menjek ki jobbra, engedjem el, majd ugorjak két sávot vissza balra, ha éppen oda akarok majd besorolni, mindezt pár tíz másodperc alatt. Hülye fasz. És még dudált is! Aztán kiderült, éppen oda tartott, a nyíló bal sávba, simán maradhatott volna mögöttem. Na mindegy, a villogókkal nem foglalkozunk, szabályosan közlekedünk, nem törődünk a megegyezéses hülyeségekkel, mint a lehúzódás, ha nyomnak hátulról, bár maximum sebességgel megyünk. A koncentrálástól hullafáradt voltam este itthon.
Fura volt a családot látni, tizennégy éve harmadszor. Van, aki ugyanúgy néz ki (nagynéném), van, aki rengeteget változott (középső nagybátyám), sok a betegség, de az unokák még többen vannak, középső nagybátyám fia elhozta újszülött kisfiát is. Az ovis kislányok L.-t szórakoztatták, és egy idő után ugyanúgy futkostak, ahogy KT egész idő alatt. Csak sajnos ő felügyeletet igényelt, nem volt zárható a kapu, de Kisöcsém is kiváló pesztra volt,vigyázott rá. L.-nek már nincs szeparációs szorongása, vadidegen kézben ugyan tartózkodó, és ha meglát, hozzám kéreckedik, de azért elvan. Az ételek isteniek, rengeteget nassoltunk, L. négykézlábazott és még vezették is a kislányok, beszélgettem unokatesókkal. Valahogy senki nem változik, csak több a gyerek, ennyi. És, bár ez kiskorunkban nem volt ennyire nyilvánvaló, de többen mélyen vallásosak lettek.
Öcsémtől elkértem az érméit, sajnos nem kaptam meg örökbe, bár mi gyarapítanák a készletet, most is vettünk olyan érmét, amit 1870-ben vertek. Hol vannak már azok a kezek, amik forgatták! Mondjuk nem sokszor licitálok érmékre, csak ha olcsók és megfelelő évszámosok ünnepeltek részére, aztán itt még válogattam hozzá, hiszen a szállítási költségen ez nem változtat, azt egynél ugyanannyi, mit 15-nél.
