Anya mostanában jobban ráér, ezen a héten meg még többet, így szerveztünk közös programot. Most vezethetek többet is értő szemek előtt, de minden napra jut valami bonyodalom a forgalomban. Egy hét alatt harmadszor voltuk ikeázni, Anya halkan sóhajtott, mikor kigurultunk a garázsból, hogy már kicsit unja, és be kell valljam, bár azt hittem, ez sosem történik meg, hogy én is. No, nem a sütit, azt nem lehet, meg a gyerekek is élvezték, de tényleg sok volt. De most hónapokig nem lesz semmi úgysem. Talán majd karácsony előtt.
Vittünk ennivalót is, kellett tartalék, két üvegeset pakoltam be a két gyereknek. Az egyik biztosan gesztenyés volt, a másik talán körtés. L. és KT mindkettőt szereti, de KT nem ette meg előző nap a gesztenyéset, így ha a másik tényleg körtés, akkor azt kellene majd neki meghagyni (külön volt a két gyerek és Anya közben megebédeltette L.-t), de ha nem, akkor jobb, ha a gesztenyés marad neki, mert más ízt tuti nem eszik meg, míg L.-nek mindegy, mi kerül elé. Eszembe jutott erről az a kis versike, amivel A király bolondjában próbálta a boszorkány Griselda a gyorsan lovaggá ütött, bajvívásra alkalmatlan Hawkins agyába vésni, melyik kupába is tett az ellenfél számára mérget a pohárköszöntő és a párviadal előtt, amivel aztán jól össze is zavarta: „a méregpohár jele a mozsár, ebben méreg vár, a váras pohár rád vár, abban nem virul a pirula”, majd „eltört a váras pohár, sárkányos már, ami rád vár!” Jót vidultunk. :)
