szárnyak

Annyira egyértelmű, hogy ma van a Semmelweis-nap, amikor az egészségügyi dolgozók szabadnapot kapnak, hogy ki sem írták a rendelőintézetre, hogy miért vannak zárva a hét közepén. Még jó, hogy nem csak ezért mentem be a városba (teljes áron, grr), szemüveget is csináltattam, mert a Gyerekszigetről jövet lefújta a szél a fejemről a Dunába a félszárút. Elvileg volt ügyelet, de az a sürgősségi sebészet volt egy kórházban pár megállónyira, ahova nyöszörgő néniket vitt a mentő, és Zacher Gábor éppen hazafelé tartott. Ráadásul traumával nem is oda tartozunk, mint kiderült, a "helyi" kórház meg nagyon-nagyon messze van. Holnap is be kell jönnöm, (teljes áron, grr). Két jó volt a napban: a gyerekeket a legszakszerűbb segítségre hagyhattam: az apjukra, és találkoztunk Anyával, aki, ha már ott volt, csináltatott maga is egy szemüveget. :)